na ez gyors lesz mert itt szenvedek, nagyon fáj a fejem. szvl vmit csinálni kéne neki mer igy annyira nem okés...

szvl a mai napom... alig hittem el mikor ránéztem a telefonomra. apám volt az. felveszem... közli hogy boldog húsvétot, és jött a szokásos: szeretne már látni de sajnos nagyon be van táblázva [az elkövetkezendő 20 évre...] és nem tudja, mikor lesz ideje eljönni. aztán elböffentette igy hogy ja és most koszovón van. hát klassz. elmegy 500 km-rel arrébb, mert arra van ideje, de hogy 150 km-t arrábbmásszon, arra bezzeg nincs. már annyira elegem van. nem az a baj hogy nem jön. azt leszarom. ne jöjjön. nem is kell. minek is csinált akkor ha nem képes foglalkozni velem. annyira imádom ilyen feleslegesnek érezni magam (L) de nem ez a gáz, mert én ugye kit érdeklek. [am szerencsére van akit igen és ez kurvajól esik ^^ köszi minden tényleg sokat jelent.] hanem az hogy anyámat leszarja hogy van e pénze nevelni engem, elnézek másokat, tízezreket vágnak a gyerekhez havonta. nem, ne érts félre, nem a pénze kell. nem akarok gazdag "apa" elkényeztetett kicsilánya lenni. csak anyámat sajnálom, hogy egyedül kell eltartania, és kurvára de senkitől nem kap egy fityinget se, mindent úgy kell megszerveznie hogy csak magára számíthat. és hát ez szar, de nem tudok neki semmit tenni. a másik hogy fasznak hív nyáldzani hogy jajj így hiányzom meg úgy hiányzom neki, ha annyira hiányoznék, rég kocsiba ült vna és eljött volna. az a Pécs-Szeged nem egy áthidalhatatlan távolság. akkor inkább ne hívjon, vagy mondja meg egyszer -ami mindenki számára nyilvánvaló- hogy figyelj, ne is várd hogy bármit is segítek anyádnak nevelni, mert nem érdekelsz és csak nyűg vagy a hátamon... mert ez igy kibaszottul inkorrekt, mind velem, de leginkább anyámmal szemben. na minegy, nem is érdekel ez senkit, csak néha úgy kijönnek az emberből a dolgok. és hát belőlem most kibaszottul kijött. csak igyekeztem visszafogni magam.

hátt azt hiszem, mára ennyi elég is, egyszerűen nem akarom leírni mi történt, meg nem is emlékszem, minden gondolatom most ekörül forog, de úgysem tudok neki mit csinálni. csak egyszerűen... ki akarom beszélni, hogy ne foglalkozzak ezzel többet...