rájöttem hogy mitől függ, hogy köszönök e a bejegyzés elején, attól hogy épp milyen kedvem van. ha jó, akkor köszönök, ha nem nem. majd mindig megnézheted hogy épp szar kedvem van mer nem köszöntem.

a mai nap ismét csak nagyszerű volt. tegnap d.u. aludtam és anyám elfelejtett, ezért úgy bealudtam, hogy éjszaka meg már nem tudtam ezért ma órákon ugy el voltam nyúlva. még médián legkevésbé, 1. órában még volt egy kis enerdzsi. aztán no comment. 3. szünetbe danival lementünk az ebédlőbe, mert ilyen németországi cserediákos megbeszélés volt. pusziltatom egy pörölycápával azt aki kitalálta hogy a suli utolsó hetébe menjünk. amikor am is 40° van. klassz. de nem is ez a baj. máskor utolsó héten be se megyünk órákra (arra a kevésre amit véletlen megtartanak) csücsülünk az udvaron a fűben, és gyökérkedünk. ez a pár nap az egyetlen amikor érdemes bemenni... ehelyett én: a 40 fokos buszban nézek ki a fejemből, gondolom milyen királyság lesz, mindenki utál azok közül, akik mennek. remélem vmi olyanhoz kerülök, aki megengedi hogy feltöltsem az iPodomat, mer asszem az fogja az életerőt bennem tartani. szvl ennek sikerült elbasznia a napomat. na nem mintha hiányoznék... de már nem soká április 7-e lesz. lehetne már. nem bazdmeg nem a nyuszit várom. XD

az előbb a változatosság kedvéért volt itt krisztián, anyám még mindig nem tud megmozdulni, ezért én rohangálok mindenmerre, nem süt a nap, hulla vagyok és fázom.

olyan jó lenne lefeküdni kicsit, de nem lehet, meg am is, akkor megint felborul az egész és hnap is hulla leszek... ja és az angoltanárnak is a legjobbakat, amiért 3 oldalnyi mondatot diktált *fejbelövimagát*

nincs kedvem szövegformázni