ez lett az életem, tudom, hogy ez lesz a végem (8) ilyen hosszú napom már rég volt, úgy érzem hogy mindjárt elalszom ülve.
az egerem is szar, csak néha villan fel, hogy lássam hol van... milyen rendes tőle... na nem mintha amúgy jobban látnám mert kb 3 mm-re nyílnak ki a szemeim. de többnyire csukva van... nem tudom, nagyon szenvedek... pedig nem is alszom sokkal kevesebbet mint máskor... vki tudja mi van velem? O.o sztem az lenne a legjobb ha vki szépen csendben belopózna a szobámba, mögémállna, rámnézne szeretettel és beteges mosollyal az arcán agyonverne egy vaslapáttal. jelentkezni lehet a y_anita_y@hotmail.com msn-címen. én most megyek. átolvasom az irodalmat, befejezem az angolt és megcsinálom a matekot. semmire nem vagyok képes. csak gondolkozok mindenen és olyan reménytelen... szarr. remélem nem lesz így sokáig (aminek nincs sok esélye, mert bizony egész szünetben így lesz... meg talán aztán is... talán nem... de úgyis)
|